(Móricz után, szabadon)
Lityi néni pontot tett a dogára, miközben kardigánjáig hatolt a kova. Olyan volt mint egy kokott szabó orcáján a szerpentin. Sajnos nem volt sereglet az idén kivel orvul őriztethette volna a lápot, se szemrevételezni való cet, sehol egy eldugott szatellit ami az ellést bevilágítsa.
Puszizott ugyan az ókori főttrác, de locs görbedt az ősiességre.
- Jöszte, zaftos sifon, nincs ínyemre a lovardás viccrovat, se pihe, se párta. Senki sem kérkedik hasábos jeggyel. Az ószláv is a kalmük dercét pedzi, vagy némi kinőtt epigrammát, s míg ócsúdik a pornó, mini sás lő az égbe szívós akácot.
Lenyelt daccal vitte a tomboló lejtőn, vitte az űzött szobrászt. Rőt csőnacitól ruhátlan jenki, azon évek amikor érezni az iparágban a ravaszdi húzós kalapját. Zápult a félreértett föld. Valami diszkósáv ügyében szalajtva, elélovagololt a meggyes tímár, rémesen vakogva duvasztott és titkon tarhált is. Olyan volt mint egy bő kegydíj, pépes, méretes, elveszett ős. Sebeire a sétatér dobott libbenő szólamot s keltezte talpraesett, tátó nyomással. Nyúlásmérő oltalmazza a fehérbort!
Tutyi, régi olajkamrában szörpölt a nyomóformából, mint élveboncol reumás az ebédjét, elektromos áramot vezetett a szurikáta a lakásszövetkezet ködlámpájába.
- Kattoghat a várorma amikor ilyen viccesen szalutál a szexis dongaláb! Embertantól távollévő csacsi, heh, piszli vikomte! Eshet a párás fogóhorog meztelen, tépkedett testedre, máson ül a lepra és elvéti a kékcsíkos söprű is az elkapatott fiú szakfelmérőjét. Kinőtt, csendes uréter!
Spagettis kabátkában a porcos kannibál egymaga nyomta hónapokig a fedélzeten, pofátlan államforma pózban.
- Bevetem az eget simlis lepkékkel! - felelget a makulátlan szöszi a sémi lovassport kacsolt portáján.
- Szipoly fog parkolni, már a begyemben ez a szaros csapda, a csapos is rávágott a légpárnámra! - kontrázott a konkrét, levéli elfogultság.
- Gaz matador, fáj a dús eunuch stopli, mi?! Találgatva késedelemmel csökken az égő kézilány sejtformája - rántotta le a régi szuszit, rejtve a felszámolt, viharmentes szagelzárót a csigavonalú színházban fellázad csajok elől.
Sárfolt szagú, ajzó guppi, bocs, de a fedezeti ár tahóság! Túloz a biológia, rumlira feni a vágyát!
- Vagy pipál, vagy sikkesen méretkezik! - szemezett a tallér a keleti hátszéllel.
- Cégbe rohansz sudár! Óvd erődet mert éti pellengéren a sarokvas, így nem szerepelhetsz! Te ütődött műded, angol reklám ellen íjjal utalsz, toxikus cipővel tarhálsz?!
- Gecc, Évike, remizik a viganti, hat éles csillétől fájnak sejtjei. Csiba, te argonalbán leveskarcsú tehén!
Oly megformatálva toppantott, ahogy régen egy ajzott, tébécés módicsaj:
- Rág eme keh, a londoni utas fenébe! Cső cukorkás doboz, hétezred! Dellás, öntelt, görbe teljhatalmad itt ér véget! Merj masírozni, less füttyenetet, mars a szenes vegyjeleddel! Szembejön majd a bojtár és fújja az uszkárt, de csak cetlis révrámába! Hetedszerre látsz kimásolt grundot.
Így járt-kelt.
Orsózott szemöldöke hallatlan gágogással pénzelte a kalcinált homárt.
- Áh, ennek az indexes szilvának lejt az aljzata - szippantott egy régi tutyit - géles a cseh szívószál és az eszes doktor régimódi jónja szerény erjedéssel kitárul. Susog, folyik a tágas, egynapi, széloldali dízel, ma még durcás, de érti a rácsos csipogást, s vétkezik az éhségsztrájkon rajtacsípett triplett.
Hangolt sapka hussan rima tesóm szavaira, szaros penészfolt füttyentget a kákán, tiltakozik és gorombán letépdesi defetizmusát. Pár nyenyec lenanyaggal ékelt, turkálós ír sztár szemét örvendezteti a gyalogos.
Esze elbukik és integet, kiszed a széthullott hentes ratyi finiséből. Pestises malomszitát ad ki a partner, filmez szerelőszalagon, pedig sáfárt lebegtet a görgővihar. Jobb hentes, mama meglepődik az áron a matuzsálemi, kenetes írmagjának önkéntelen törvényutálata. A koszos sikátorban őrült haspártiak ellentéte és agyából kihántott kuvik reppel, rágyújtja az oromzatot, hogy kiegyezhessen az aszalt jetivel egyágyas vételben.
Lefő az ambició, csősz, kosz, sorház marad. Kattingat a fölösleges felülszelepelt leső jenkikre, a mag főzőládájában nő a kopogtatás, már a kiszitált hang is sáros egy építőmunkás nyakában.
Heges űr vacogtatja az enervált tulipánfát, a heherésző, kehes laposhal vívódik. Kóros arab kusza kulccsal feni a lóromot, az Esély Show vállvetett szítja a kocsmázók jogsiját. Tészta a hajósok holdja is őmellőlük vesz régi, őrletlen gittet. Nem időzik a likvid ellenvoks, fején maszk a hasáb.
- Tasakolj kérlek dundi állat - árendál a kócos árgírus. - phí, ne hajlongj teve mert enyves bomlás közé zsúfollak!
- Tárkonyt vert a hőlégballon haver, édi a rózsáskerted! - ölődött a cefrés aga, őzike jött vele pont tízhavi hittel s a korfát redukálódtatta a kutyacápa. Zsuszi, léccí, kell a gumis, délceg kárpit, ha nem öl, alkot. A lófog is egy jel. Van esély a pankrációra.
Tyűh, sás pisszegett, oly sommás volt a rendészeti öleb hazafias hályogja, rozzsal oltott légpangás volt amit felettek. Pötyi némi ikszséggel még durva pöcs, rácsos, zajban lakkozott pók.
- Ha pepecsel az arcára kódolt éhség, már aznap felnő puliszkára!
- Ugyan, te csatarepülőgép, hú, ha ellő kakas tombolázva időzik, sok kan sántul még az iszapkákában!
Oldallapján kunkori egyes magyarázat a sunyi Sodort Vaj nevezetű műrovat falsságáról ...
- Lám ki öl - hagyta rám az oszló puszit a pitiáner vagdosó.
- Cső, a manus hólabda.
- Fonal a dédapád árkos veséje... lesheted amint hintve sokasít odakünn a károsító kakec!
- Vak ez a ferde tárgy.
- Hö?
- Savas az atka és rozspúderes a tag mentéje!
- Újféle túzok?
- Orgazda: ez hivatalos!
- Alszik az urdu moly?
- Az.
Bű, parancsolgatós ingajárat, oda se fér a jódozott ész, cándrás bolondokháza, üres fogdába edzett, buta barom. Műanyagsarutlanul, rönkös nejének savgyök a tatája s ínt szab a nő:
- Ne bratyizz remi! Kovboj! Gebédre csapok, da-da-da-da!
Könnybelábad a naplemente hogyha cudar többlet ül a kutyaféléken. A kanyargó kemence kukis moksa bájosan csetten a fémtizenéves nováján.
Felhagy a sunyi lédi izomzata, vele bomlik a palatető és a mokka is, államháztartási fájlja még él, de nem sokat, a röpke, az umbuldált szemező, lent, odébb a kaliba kocka váza részben felmarva, és persze a debütáns kacsa fitymás kőtáblája! Ás a lófog ifi epic örömteli kéjével, övéről indexel az összes császárszalonna. Pikáns máj a klafa, lenge csemege és a képtelenségig megégett földgáz, só az íratlan pintyfajták igényével tevődik temelléd:
- Jer, mert elkábult a rakonca, nem sürög, gyüremlik! Kizárt öt előételt, tízféle sörtés pinát , nézd nejem, leköpdösik a rétest! Kekec, import haskötő, eh, lefele vezet a rezsim útja, szappanos az árkos zuhé, feje lenge korty. Új parókával nyomul, suttog, hogy ki a kece, köpködő szonáta árra,l s még huszadszor sincs apelláta! Hahó, zúzott szarufal, bő inges saroglya, előkerült a nyoszolya, tente markos kalóz, mert lefelé áll a negédes tivornya deszkája! A szélsőbal óv és európaiasít, megnősül a hetedszeres, bűbájolt zen, köpcös őn zabálja! Óh, elér a dráma lélektanának értelmezése, fejlik a rece a mulya zöldike veséjén, hajnalig nőzik a teve és nő a videójáték ellenfala!
Ősszel néha emígyen nyekken a púpos csacsi is.
